Nicholas belép az ablakon

Tuesday, November 28, 2017

A Mikulás bejön az ablakon

Hajnal virradt a távoli Lappföld felett.
Gondolkozott már azon, hol van Lappföld? Mit eszünk itt leggyakrabban? Mit csinálunk munka után?
Fogadok, hogy nem. Csak ne csald meg. Jól ismerem minden dolgod. Végül is én vagyok a Mikulás. Igen, jól hallod. SZENT KARÁCSONY.
Ha azt hitted, hogy nem létezem. Hát, létezem. Szép munka, nem? Szakállam van (most divat), nem kell a konditeremben bajlódnom (hasat szívesen látok), és nem okoz gondot eldönteni, hogy mit vegyek fel dolgozni. Emellett sok időt töltök a szabadban, repülök a világban, és valaki mindig hagy nekem az asztalon egy mézes szendvicset és meleg tejet.
Mit? Hogy furcsák az elfek? Mi vagy te, ez egy jó csapat. Kicsit vitatkoznak, de együtt meg tudjuk csinálni. Leveleket kell gyűjteni, ajándékokat készíteni, ellenőrizni, hogy mindenki udvarias volt-e.
Rénszarvasok? Gyanús Rudolph vörös orra? És nem, ezek közül egyik sem. Csak teát iszik, elvégre vezet. Nélküle és a többi fiú nélkül nem lett volna időm körberepülni a világot, és nem késni.
Hadd mondjam el, hogy a kémények közül a legrosszabb. Préselj át valami rémálmot. Úgy értem, egy rémálom. Szűk, koszos és fülledt.
Ez már az óra? Ma, december 6-án kell repülnem. Szia, jó volt találkozni.

Olyan gyönyörű. Szeretem azt a pillanatot, amikor a föld felett repülünk. Azok a csillogó fények és a színes karácsonyfák. Mielőtt felmásznék a tetőre, egy pillanatra kinézek az ablakon. Minden néma, mindenki alszik... De szép ez az ablak; gyertyák az ablakpárkányon, egy színes váza, és ez valószínűleg egy fénykép... És olyan szépen borított, különböző anyagok és színek. Várj egy percet. Muszáj tolnom magam ahhoz a kéményhez? Talán átlátok az ablakon. Végül is varázslatos vagyok. Igen, ez jó ötlet.
ho ho hó

Blog